Legutóbb megígértem, hogy írok arról, hogy köszönök-e az embereknek, de erről majd ennek a bejegyzésnek a végén, mert fontosabb dolgok is történtek az elmúlt héten.

Tegnap nyílt napot tartottunk az új óvodában. A kivitelező jóvoltából konkrét műszaki adatokat is mondhattam a megjelent harminc érdeklődőnek, főleg óvónőknek. Most csak egyetlen szám: közel 30.000 téglát építettek eddig be az oviba. Jelenleg a tetőt építik, így jól láthatóvá vált a belső terek nagysága. Most már bizton állíthatom, ez lesz a legszebb óvoda a környéken. Ahogy a véleményeket hallgattam a helyszínen, ezzel mindenki egyet értett. Ráadásul az új böcsődével kiegészülve már két vadonatúj középületnek örülhetünk hamarosan. Ez utóbbira ugye 195 millió forint támogatást nyertünk nemrégiben.

A hétfői napon Márton atyával és Ágnes nővérrel tárgyaltam a szociális városrehabilitációs pályázattal kapcsolatban. Arra kértem őket, hogy fontolják meg a pályázathoz való csatlakozást az egyházi ingatlanok tekintetében. Tudtam ugyanis, hogy régen terveznek ilyeneket, és együtt nagyobb az esélyünk. Az új pályázatba majdnem minden belefér, amit korábban terveztünk (a fellebbezésünkre egyébként még nem válaszoltak), sőt annál sokkal több. Végül a csatlakozás mellett döntöttek, aminek őszintén örülök. Hasonlóképpen a Református egyházközségének is. Matyó Lajos lelkész úrral még pénteken beszéltünk erről. Mindkét egyház vállalja a 20 százalékos önrész biztosítását.

Hétfőn később Csepilek úrral a Tűzoltó egyesület elnökével tárgyaltam az esedékes pályázatokról és az önkormányzati támogatásokról. Ezeket délután négykor tárgyalta a kulturális bizottság, azonban olyan kérdések merültek fel, amelyek miatt el kellett halasztani a napirend tárgyalását egy későbbi időpontra. Szabó Bernadett és Legerszki Tamás képviselők kezdeményezték a Zichy Miklós Általános Iskola reformkoncepciójának kidolgozását. Ez szakmai körökben némi félreértésre adott okot, és magam sem értettem pontosan, hogy mi a határozati javaslat. Ugyanis ez jórészt állami feladat, és a közoktatási törvény határozza meg. Minden esetre a bizottság úgy határozott, hogy egyeztető grémiumot állít fel az oktatási intézmények vezetőiből és képviselőkből. Utóbbiak közül nyilván azok jöhetnek számításba, akiknek pedagógiai szakképesítése is van. Ezt pénzügyi bizottsági ülés követte, amely döntött a szociális városrehabilitációs pályázaton való indulásról továbbá az "Első lépés" nevű 100 százalékos támogatású TÁMOP pályázaton való indulásról.

Végül este testületi ülésen vettem részt.

Múlt hét pénteken délután részt vettem a Bölcsődei Nap alkalmából rendezett vacsorán, ahol örömmel közölhettem, hogy hosszú évek után ez alkalomból jutalmat is tudunk adni a dolgozóknak.

Előző nap volt egy állampolgársági esküm. Polgármesteri keretből 50 ezer forint támogatást adtam a Keszkenő Népdalkörnek a homoródszentpáli vendégek fogadására. Ők május 7-én érkeznek a kör által szervezett népdaltalálkozóra. Örülök, hogy a lelkész urat és feleségét vendégül láthatjuk.

Remélem semmi fontosat nem hagytam ki.

De mégis. Vasárnap este a Fidesz eredményvárójában örültem a történelmi győzelemnek. Hiszek abban, hogy Magyarországra szebb napok köszöntenek, és benne Zsámbék is ismét felvirágzik!

Polgármesteri ténykedésem elején talán valóban elgondolkodtam néha az utcán járva-kelve, és előfordulhatott, hogy nem köszöntem előre a zsámbékiaknak. Persze, engem sokkal többen ismertek, mint ahány polgárt én ismerhettem akkor. Ez valószínűleg most is így van. Városban nőttem fel, ahol az ismerősök köszönnek egymásnak, a többiek valamiért úgy tesznek, mintha nem látnák egymást. Ez persze szörnyen hangzik, de ha belegondolnak, Budapest utcáin nehéz is lenne gyalog közlekedni, ha másodpercenként tíz embernek kéne köszönni. Ellenben, ha ismerőssel találkozik az ember, akkor örömmel köszön, rámosolyog, akkor is ha éppen siet. Ez az elvárt udvarisa magatartás. Az ismeretlenekkel meg akkor udvarias valaki, ha nem bámulja meg őket. Ez az én hibám, de az elmúlt években sokat fejlődtem:)

Őszintén szólva először csodálkoztam is a probléma nagyságán, amikor először hallottam, hogy "nem köszönök az embereknek". Azt gondoltam, hogy a polgármestert a munkája alapján ítélik meg. Például az alapján, hogy mi épül, mi változik a faluban, most már kisvárosban. Ám legalább három éve értem, hogy miért fontos dolog ez. A vidéki közösség, és ezúton is köszönöm, hogy befogadtak, kedvesebb és közvetlenebb. Egy polgármestert meg alighanem magáénak akar érezni. Ezt pedig a polgármester úgy köszönheti meg a legjobban, ha minden polgárnak előre köszön. Ezt igyekszem én is gyakorolni, már jó ideje. Nem zavar, hogy így a piacon időnként a nem zsámbékiaknak is köszönök, és látom a szemükben, hogy fogalmuk sincs arról, ki is vagyok.

Mindenkinek vannak idézőjeles jóakarói, nekem is vannak. Onnan is tudom ezt, mert mostanság megint hallom, hogy nem köszönök az embereknek. Ez abból a szempontból, hogy legfőbb vádként ennyit sikerült összehozni ellenem, tulajdonképpen elégedettséggel is eltölthetne. De meg kell vallanom, hogy bánt. Nem találkozom mindenkivel, így könnyű azokkal elhitetni, hogy nem köszönök, akikkel nem találkozom. Ráadásul ez nem is verseny, védekezni sem kívánok ellene. Amikor a feleségemnek mondtam a dolgot, azt mondta, hogy nem lehet velem beszélgetni az utcán, mert egyfolytában köszönök valakinek:)

Nem baj:) Ha mégis előfordult volna, hogy valakinek nem köszöntem volna előre, bocsássanak meg nekem! Szép és jó napot mindenkinek!