Ma este részt vettem a zeneiskolások koncertjén. Polgármesterként is ott lett volna a helyem, de a kislányom és a kisfiam is fellépett, úgyhogy elsősorban apaként izgultam a feleségemmel a hátsó sorban. Juci zongorátott, Bencus pedig hegedült. Nagyon büszke voltam rájuk. Mindketten jobbak voltak nálam. Juci játszott elsőre, két kézzel! (nekem csak egy kézzel megy). Bencus pedig már eleve, mert megszólalt a kezében a hangszer, ráadásul tisztán játszott! Nekem meg csak nyekergett a hegedű, és már azzal is elégedett voltam, hogy hangot csaltam ki belőle.

Most patetikus leszek, pedig távol áll tőlem. Mindenki fantasztikus teljesítményt nyújtott. Sokat aggódtunk a zeneiskoláért, amikor átadtuk a megyének a fenntartást. Persze a költségek jelentős részét így is mi fizetjük, de féltünk. A mostani koncert azonban azt igazolja, hogy a tanári kar áldozatos munkával még jobb eredményt is képes elérni, mint mondjuk két évvel ezelőtt.

Ezúton is szeretném megköszönni a munkájukat. Dombi Enikő vezetésével elsőrangú munkát végeztek, és ennek az est minden résztvevő tanúja lehetett.