A csütörtököt jobbára a kistérségi értekezleten töltöttem. Erről jut eszembe, nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mi is az a kistérség. Esetünkben úgy hívják, hogy Pilis-Buda-Zsámbék Többcélú Kistérségi Társulás. Olyasmik, mint valamikor a járások voltak, csak kevesebb jogkörrel. Elvileg a területi közigazgatás fontos szereplői, a gyakorlatban pedagógiai és szociális téren rendelkeznek funkcióval.

Nálunk, Zsámbékon alakult meg tavaly az első kistérségi intézmény logopédiai és gyógytestnevelési szolgáltatásra. Ezért hívják most az általános iskolát Zichy Miklós Általános Iskola és Pedagógiai Szakszolgálati Központnak. Erre kistérségi normatívát tudunk lehívni, így nekünk is olcsóbb a logopédia és a gyógytestnevelés, de mi látjuk el Tököt, Pátyot és Budajenőt is.

A kistérségi tanácsban velem együtt 14 polgármester ül. 2006-ban a tanács második alelnökének választottak, ami megtisztelő funkció. Arra minden esetre jó volt, hogy egy alkalommal, amikor határozatképes létszámban megjelentünk, de se elnök se egyes számú alelnök nem volt, akkor levezethettem az ülést. Nem is tartott fél napig, ahogy szokásos. A negyvenedik percben mindennel végeztünk. Az az igazság, hogy nem szeretem a felesleges szócséplést. Az idő drága.

Tegnap reggel a pátyi alpolgármester számolt be a sajtóban már elhíresült megaberuházásról. A terveket látva, a beszámoló alapján, nem látszik félelmetesnek a dolog, legalábbis eddigi ismereteink alapján. Később az AVE Tatabánya (ez a cég szállítja szemetet) éves beszámolóján és fogadásán vettem részt a jegyzővel és a településfejlesztési bizottság elnökével.

Délután a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület éves közgyűlésén vettem részt, amely azonban határozatképtelennek bizonyult.